- A Szív Szútrát értem, de miért 888?

- A 8-as Tibetben szerencseszám, még a szállodákban is 8-assal kezdődik minden szobaszám. Ez a végtelen jele, és három van belőle, mert a hármas is mágikus szám.

- Ezek szerint jártál Tibetben. Ott tanultad, amit most tanítasz?

- Nem, ez a saját rendszerem, vagy legalábbis rajtam keresztül érkezett le, én kaptam, hogy adjam tovább, persze egy spirituális fejlődés eredményeként. Jártam Tibetben, voltam Lhászában, a Potalában és a Norbulingkában, a karmapa lámák székhelyén, a 4300 méter magasan fekvő Curphu kolostorban. Felemelő élmény volt. Először azt kérdezgettem magamtól: mi dolgom van itt? Lhászában hirtelen bevillant egy kép: kisgyermek vagyok, és a tanítók értem jöttek, hogy elvigyenek a szüleimtől. Aztán egyre több kép érkezett, kaptam az információkat, úgy éreztem magam, mintha hazatértem volna. Később, már itthon elkezdtem dolgozni ezen többek közt reinkarnációs meditációkkal, és kiderült számomra, hogy Tibethez köthetők a gyökereim, több előző életemben éltem ott. Korábbi életeimben is voltam energiával gyógyító. Megértettem, honnan származik ez a késztetésem, mi a dolgom. A technikám hatékony, amit bizonyít, hogy a tanítványaim közül sokan visszajárnak, és hívják az ismerőseiket: gyere, érdemes! Nem hirdetem magam sehol, még az interneten sem, hiszem, hogy aki eljutott arra a szintre, ahol rám van szüksége, eltalál hozzám.

- Mikor kezdtek érdekelni a spirituális dolgok?

- Van egy pillanat gyerekkoromból: általános iskolás lehetek, és hazafelé tartok, amikor egyszer csak arra gondolok: milyen messze van még az, amiért idejöttem! A nyári szünetben egyedül hintázom a házunk előtt, és bevillannak képek, gondolatok a küldetésemről. Ózdon nevelkedtem, 14 éves koromban kollégiumba kerültem, azóta önálló vagyok, és attól fogva kerestem, hol vagyok otthon, és mi az életcélom.

- Amíg ide eljutottál, eltelt több évtized, és megjártad a „hadak útját". Mesélnél erről?

- Mindenki átmegy megmérettetéseken, szerelmi csalódásokon és munkahelyi sikereken-kudarcokon. Van, akinek az egész élet nem is szól ennél többről. Én föltettem a kérdést: valóban csak ennyi lenne? Mi értelme az életnek? Kerestem a választ, többet akartam, mint enni-inni-aludni-dolgozni és szerelmet remélni. Ma már tudományos tény, hogy a valóságnak legfeljebb négy százalékát érzékeljük, és a lényeg az ezen túli tartományban van. A meditáció során bepillantást nyerhetünk az érzékszerveinkkel nem érzékelhető világba.

- Hogyan lett ebből saját technika? Mennyiben más az, amit tanítasz?

- Egészen más. Továbbra is kereső maradtam, így jutottam el egy spirituális tanítóhoz, aki átadta az energetikai rendszeremet. Ez itt volt bennem, és még sokáig hordoztam magamban, mire úgy hozta a sors, hogy elkezdtem elővenni, megismerni, foglalkozni vele. Jópár év megelőzte azt, hogy elkezdtem tanfolyamokat tartani és energetikai segítséget adni betegeknek. Ez egy erős és nagyon hatékony rendszer.

- Tanítani, gyógyító energiát adni óriási felelősség. Nem voltak kétségeid?

- Dehogynem! Ezért is kellettek hozzá évek. De ha valaki rajta van a saját útján, otthon érzi magát, megszűnnek a kételyei. Ha azt teszi, ami a dolga, akkor megteremtődnek hozzá a lehetőségek. Én is így voltam ezzel, és ez megerősített. Társamnak, Tündinek is sokat köszönhetek, a mai napig itt dolgozik velem.

- Mások sem vonják kétségbe, hogy jó úton jársz? Nincsenek irigyeid?

- Ha egy faluban jól megy a bolt, akkor hamarosan nyílik egy másik meg egy harmadik. Engem azonban nem zavar, ki mit gondol, mert a gyógyításhoz és a gyógyuláshoz befelé haladásra van szükség, nem kifelé figyelésre, tudatosságra, és nem okoskodásra. Ez a technika úgy van felépítve, hogy előbb önmagad ismerd meg, bátran nézz szembe önmagaddal, és csak utána foglalkozhatsz másokkal.

- A gyógyító technikát is meg tudod tanítani másoknak?

- Inkább úgy mondanám: át tudom adni, és át is adom a tanítványaimnak, de csak azután, miután eleget dolgoztak önmagukon. Itt a közösségben meg tudjuk oldani a problémákat, és aki elvégzi a tanfolyamot, az jó eséllyel önmagára talál, ezáltal sikeressé válik.

- A tanfolyam mindössze egy napos, elég ez az idő?

- Ez arra elég, hogy az alapelveket és a meditációs technikát megtanulja valaki, de utána tovább dolgozunk együtt, esténként lejárnak gyakorlatokra, és ki-ki önmagát csiszolja, elmélyül az önismeretben. Maga a meditációs technika öngyógyító, hiszen ha felismerem a negatív rezgéseket, akkor tudom kioltani, átfordítani pozitívba.

- Csak betegségek esetén segít ez a módszer, vagy nehéz élethelyzetekben is?

- Minden esetben, hiszen az üzenet, amit keresek, ott van bennem, csak a mai világunkban olyan információáradat zúdul ránk, hogy elvész benne a belső hang, zavarossá válnak az üzenetek, és nem halljuk tisztán. Ha megértem az adott élethelyzet tanítását, akkor tovább tudok lépni. A betegség nem más, mint a fel nem ismert, bennünk lévő negatív rezgések hatása, ha ezeket kioltjuk, akkor a fizikai test is rendbe jön, a tér elrendeződik.

- A saját életedben eredményesen alkalmazod ezt a technikát?

- Évek óta nem voltam beteg. Amikor a nyaki gerinccsigolyámnál volt egy idegbecsípődés, egyetlen meditációval sikerült kioldanom. Ha megértem, mi az, amit meg kell tanulnom egy élethelyzetben, akkor elvégzem a sors által rám rótt feladatot, és nem jutok el a betegségig. Végeredményben ez a fejlődés, erről szól az életünk, ez az értelme.

- Mi gátolja meg az embert a felismerésben?

- Az egónk, az anyaghoz való kötődésünk, az előítéleteink, mások előítéletei és véleménye. Korlátok között élünk, de ezeket mi magunk állítjuk magunknak önzésből, félelemből, megszokásból, magunkkal hozott és a szüleink, nevelőink által adott mintákból.

- Milyen élethelyzetekben kérik a segítséged az emberek?

- Mindenfélében. Jönnek az útkeresők, a gyógyíthatatlannak tartott betegek, a csalódottak és a kíváncsiak, a párkapcsolatukból kiábrándulók és a talajt vesztettek. De bármilyen problémával érkeznek is, mindnek a gyökere ugyanaz.

- Akik elkötelezik magukat egy spirituális út vagy módszer mellett, azok általában úgy vélik, mindenki számára az a követendő. Te nem így látod?

- Nem. Többféle spirituális technika létezik, sok út visz fel a hegyre. Az enyém az egyik, én ezen járok. Mindenki más, és másutt tart, ezért egyénileg kell megtalálnia a számára épp legmegfelelőbb fejlődési módot.

- Mit kapnak itt egy tanfolyamon?

- Először is egy erős technikát az önismerethez. Aki nem hajlandó szembenézni önmagával, az nem sokáig marad velünk. Azután módszereket ahhoz, hogy dolgozzon a problémáján. Én nem oldom meg senkinek a gondjait, és nem én gyógyítok, hanem pozitív eszközöket adok ahhoz, hogy ő maga dolgozzon ezen. A második tanfolyam az energetikai gyógyításról, a harmadik annak egy magasabb szintjéről szól.

- Ha ezek a technikák a birtokodban vannak, akkor számodra könnyű az élet?

- Az én utamon is rengeteg megmérettetés, tévedés és vargabetű volt, és minden nap azon dolgozom, hogy továbblépjek. Minden tanító addig tudja elvinni a tanítványait, ameddig ő maga eljut, és nekem fontos, hogy minél tovább segítsem őket. Folyamatosan tanulok és fejlődöm.

- Azt mivel magyarázod, hogy a spirituális fejlődés nem feltétlenül jár együtt a sikerrel?

- Ha a sikert pénzben, hatalomban, társadalmi státuszban mérjük, akkor a spirituális fejlettségi szinthez nincs köze. Aki spirituálisan fejlett, az nem kötődik szorosan az anyagi világhoz, nem pénzben és hatalomban méri a sikert, de mert egyensúlyban van önmagával és a környezetével, mindig van annyija, amennyire a megélhetéshez szüksége van.

- De te is megkéred a tudás és a segítség árát, nem?

- Anyagi világban élünk, ezt a helyiséget fenn kell tartani, fizetni kell a világításért, a fűtésért meg a füstölőkért, így a tanfolyamoknak is van egy méltányos áruk. Az összejöveteleinken és a gyógyításokon felajánlásokat tehetnek, mindenki annyit fizet, amennyit a lehetőségei engednek, és amennyire számára fontos az, amit kapott.

- Említetted, hogy a betegség egyben tanítás. Miért többnyire idős korunkban kapjuk?

- Azért, mert az évek alatt felhalmozódnak a negatív rezgések. Sajnos fiatal betegekkel is találkozom. A gyermek betegsége a szülők számára is nagy tanítás. Mindig van esély a gyógyulásra, de ha valaki megélte azt, amiért született, ha mennie kell, senki nem tarthatja vissza.

- A másik leggyakoribb probléma a párkapcsolat hiánya vagy rossz minősége. Ennek mi lehet az oka?

- Elsősorban az önismeret hiánya. Önmagunkkal és a párunkkal kapcsolatban is illúziókat táplálunk. Az igazi párkapcsolatban nincs más, mint tiszta szeretet. Aki jobb párkapcsolatra vágyik, önmagán kezdjen dolgozni.

- Vannak, akik úgy vélik, a világ a vesztébe rohan. Te hogyan látod?

- Még mindig nagy a baj, sokan egyáltalán nem indultak el a saját útjukon. De egyre többen rálelnek a saját útjukra. Mivel mindenki mindenkivel összeköttetésben van, a legtöbb, amit tehetünk a világért, hogy önmagunkon dolgozunk, és segítünk ebben másoknak.

- Lehet ez az életünk célkitűzése?

- Igen. Nekem az a célom, hogy minél több tudatos ember éljen a Földön, minél többen élhessék szabadon a saját életüket, megleljék önmagukban az otthonukat.